2012. november 18., vasárnap

Nagykanizsa II. Tortafesztivál, az egyik zsűri szemével


Egy hosszú utazásra a legtöbben könyvet vagy zenét, illetve, ma már filmet visznek magukkal, én tollat és papírt vittem.





„Szeretek utazni. Három óra buszozás feltöltést ad. Egy hosszú nyugodt elmélkedés jól tud esni, a munka és a gyermeknevelés rutinja mellett. Még nem értünk ki a városból, de olyan kerületeken halad át melyekben évek óta nem jártam, és azóta érdekes változásokon esett át. Mégis mindenhová köt valamilyen emlék (munkahelyek, iskolák, régi randevúk helyszínei). Kiértünk a városból, végre egy kis zöldterület… legelésző lovak. Kinőttem abból, hogy „Anyu nézd!!”, de még mindig mosolyt csalnak az arcomra. Köd van. Az út menti fák látszanak majd mögöttük a rejtélyes semmiség. Az egész nyugalmat áraszt, néha ugyan megtöri egy –egy óriásplakát. Az előbbi például egy autósiskolát hirdetett, és valami vércsigát ábrázolt. Tudom, hogy keveset szoktam írni. Sokan mondták már, hogy többen látogatnák az oldalam, ha olvasmányosabb lenne. Általában mire le tudok ülni a gép elé, már ki vagyok facsarva. A legtöbbször csak feldobok egy képet azzal, hogy majd később hozzáírok valamit. Ez az esetek 30 %-ban meg is történik. Zsűrizni fogom a versenyt, közben pedig tartok egy kis csokoládé bemutatót”
Megérkezve gyors ismerkedés után, már kaptuk is az első adag süteményt. Félrevonultunk két másik zsűritaggal és megkezdtük az elemzést. Megbecsülni is nehéz, hogy mennyit kóstoltunk végig. Majdnem negyven versenyző volt, és mindenki több sütivel is készült. Van, aki csak három félét hozott, de volt, aki egy tucatot. Szóval sok volt. Persze ilyenkor nem, önfeledt habzsolásra kell gondolni. Aprólékosan szétszedtük és elemeztük. Vizsgáltuk az összhatást, a piskóta és a krém állagát és egyensúlyát, a felhasznált alapanyagok minőségét. Nem szerettük a műanyagokkal készült darabokat (sütőpór, vaníliás cukor, növényi tejszín, margarin, ételszínezék, aromák…stb). Díjaztuk viszont, az egyéni,eredeti ötleteket(ezek a sütik el is fogytak mindig a tálcáról). Gratulálok mindenkinek, aki bele, mert vágni a reform és, vagy paleo gasztronómiába. A díszítésbe nem mindenki ment bele, voltak, viszont akik mindent feláldoztak a díszítés oltárán, és megfeledkeztek arról, hogy ezt majd meg is fogja enni valaki. Had adjak néhány tanácsot a következő alaklomra. Néha a mennyiség a minőség rovására mehet. Volt olyan induló, aki elindult tíz süteménnyel, amelyből három kiemelkedő volt a többi viszont kevésbé. A kevésbé sikerülteket felesleges benevezni. Inkább koncentráljunk kevesebbre, és dolgozzuk ki alaposan. Ne reménykedjünk abban, hogy” ebből a tucat süteményből valamelyik csak jó lesz”. Maradjunk a minőségi alapanyagoknál, használjunk margarin helyett vajat, állati tejszínt, jó minőségű csokoládékat. Ha pedig habot fixálunk, ne felejtsük el, hogy csak annyira kell megállnia egy süteménynek, hogy késsel el lehessen vágni. Ne felejtsük el azt sem, hogy az alapanyagoknak meg kell adni azt ami, jár. Ha tisztelettel bánunk „velük” akkor meg is fogják hálálni. Ez úton is szeretnék gratulálni a süteményekhez, mert összességében jól sikerültek, és találkoztam jó ötletekkel.







Közben tartottam egy kis csokoládé bemutatót, temperálás díszkészítés ilyesmi.

Következtek a díszmunkák és torták. Nagyon sok szépet láttunk, és voltak még mások is. A zsűrizés lényege ilyenkor, hogy a hibákat keressük. Figyeljük az egyéni ötletet, az esztétikát, a felhasznált anyagok minőségét és, hogy megfelelően bántak-e vele. Itt sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy élelmiszerrel dolgozunk, és a kész műnek nem csak szépnek, hanem gusztusosnak is kell lennie. Kerüljük a nem élelmiszerhatású színezőanyagokat. Az ételfestékekkel óvatosan bánjunk, kerüljük az ecsetnyomokat. Burkoláskor, legjobb, ha nem a túlfehérített anyagokat válasszuk, jobb, ha inkább a marcipánhoz nyúlunk. Nagyon vigyázzunk az ujjnyomokra, sérülésekre a tortán. Sajnos majdnem minden munkában találtunk körömnyomokat. Ne tegyük túl magasra a mércét, ha versenyzünk. Ne ilyenkor kísérletezzünk, hanem mutassuk a legjobb oldalunkat. Azzal álljunk elő, amiben a legjobbnak érezzük magunkat (Kísérletezni akkor kell, amikor ingyen készítünk tortát a családnak). Készüljünk úgy, hogy a dísztorta, órákig fog kinn állni az asztalon. Nem lehet kifogás, hogy összeesett mire ideért a zsűri. Nem kértem mindenkitől, hogy vágja fel. Viszont amiket kóstoltam azokból elenyésző volt, ami csalódást okozott, a többség fergetegesen jól sikerült. Ezekhez külön is gratulálok. Még egy utolsó tanács a disz munkákhoz. Tessék térben gondolkodni, három dimenzióban. Manapság a magas artisztikai munkák vannak divatban.










Végezetül szeretném mindenkinek megköszönni a részvételt. Sajnos nem tudtam megvárni a díjátadót, mert el kellett érnem az utolsó buszt. Gratulálok a győzteseknek, és mindenki másnak is. Remélem jövőre is találkozunk.



2 megjegyzés:

  1. Szia Vili! Na ezt valóban élmény volt olvasni és tanulságos is volt. :) Köszönöm! :) Jó pihenést!

    VálaszTörlés
  2. Szerbusz Vili!
    Nagyon jó volt olvasni a hasznos tanácsokat,és kedves Barátnőm Aranka Versenydarabjait is szívesen látom az oldalon :)
    Szia Jolika

    VálaszTörlés