Bakancs torta

Egy egyszerű felírat volt a rendelőpapíron „barna bakancs”, semmi egyéb nem volt kikötve. Ezt szeretem, ilyenkor egy kicsit szabadkezet kaphatok.  Nem határozták meg, hogy állva, fektetve, vagy esetleg abban a fektetve és félbevágott stílusban készüljön-e. Az ízében viszont volt szokatlan kívánságuk, tejcsokis és étcsokis vajkrémmel kérték. Tehát ezzel a két krémmel és kakaós piskótával betöltöttem egy kb. 25*25 cm-es négyzetet, ami 7-8 cm magas volt. Miután kifagyott következett a faragás, ezt nehéz írott formában visszaadni, de azért megpróbálom. Semmi képen sem szerettem volna elfektetni a bakancsot. Tehát először a torta tetejére bekarcoltam egy cipőtalpformát és egyszerűen körbevágtam. Megvan a talp és erre kezdjük a maradékból felépíteni a bakancs orrát és a szárát. Úgy negyven cm magas lett. Mivel nem volt meghatározva sem fazon sem márka, így egy klasszikus és kissé elnagyolt formát választottam, ami kiemeli egy ilyen lábbeli jellegzetességeit. Tehát jó nagy orrészt készítettem neki, mint a mesékben. Félhosszú szárat gondoltam és egy kissé elálló nyelvet. Valamint mindenképpen úgy képzeltem el, hogy a száránál egy kicsit feljebb legyen és mereven álljon a marcipán. Nem szerettem volna, ha egy lekerekített marcipánburkolás van a bakancsszáránál. A befűző részét is úgy képzeltem el, hogy nem simul rá a tortára, mert az nem igazán realisztikus. Aztán ott van a talprész. Hiába kértek barna bakancsot a talpa akkor is csak fekete lehet. Szerettem volna, ha kiemeltebben látszik a sarka, és ha van rajta egy határozott vastag varrás, és amiről sokan megfeledkeznek, hogy a bakancsok orrésze nem érintkezik a talajjal. Itt egy kicsit alá kellett vágni a tortának és így az orra „lebeg” a levegőben. Ez lehetetlen úgy kivitelezni, hogy egyszerűen kinyújtom a marcipánt és leburkolom. A tetején elszakadna, lekerekedne, az alján beráncosodna. A torta burkolásán mindig akkor szoktam gondolkodni, amikor faragom. Egyrészt nincs arra időm, hogy leüljek morfondírozni rajta. Úgyhogy bele szoktam vágni és a tapasztalataimra hagyatkozom. Csak így tudok gyorsan haladni. Az egyik legfontosabb tapasztalatom pedig az, hogy akkor jönnek a legjobb, ötletek, amikor elkezdek foglalkozni az aktuális tortával. Faragás közben látom a legjobban, hogy hogyan fogom leburkolni a tortát, és ami nagyon fontos, úgy alakíthatom a faragást, hogy szépen tudjam majd leburkolni. Tehát egyben nem burkolhatok, mint egy cukrász, csak darabokban, mint egy cipőfelsőrész készítő. Megnéztem milyen sorrendben pakoljam fel a darabokat és nekiláttam. A belebújós részt le kellet fednem egy ovális darabbal. Ez után jött a nyelv, majd a cipő orra. A barna részből utoljára a szárát átölelő darab került fel. A talprész pedig csak szalagokkal körbehúzva, először egy vastagabb majd egy vékonyabb. A varratok mintázat derelyevágóval és pontozóval készítettem. A talprészen a varrást glazúrral nyomtam be. Mielőtt felraktam a cipőfűzőt még lefújtam kávébarna airbrush ételfestékkel ez leszedi a porcukrot és élet hűbb külsőt kölcsönöz a tortának.

Elkészült, még új, nincs is betörve.