Érdekes rendelés, sok-sok babra munkával. Igazi kihívás benne, hogy időben elkészüljön és a többi rendelés se csússzon miatta. Maga a torta egy negyvenszeletes túró, amit a hajótest képez. A többi pedig néhány apró kiegészítő. A rendelésben ki volt kötve, hogy legyen rajta a két kalózfigura és a kincsesláda. Ezen kívül egy hajóval rengeteget lehet játszani. Szerettem volna megadni a módját, viszont azt is figyelembe kellett vennem, hogy mennyi időt szabad ráfordítanom. A torta ára ugyanis csupán 30.000 ft volt. Természetesen ez első hallásra soknak tűnik egy tortáért, de gondoljunk egy kicsit bele. Gondolj bele hány óra alatt készülhet el egy ilyen sütihajó, és azt szorozd meg az órabéreddel, add hozzá az anyagköltséget, energiát, adót… stb. Mindezek után haszonnak is maradnia kell. Ne értsetek félre, én nagyon szívesen eljátszom az ilyesmivel, sőt sokszor ki nem fizetett túlórában is bennmaradok díszíteni. A lényeg, hogy valahol meg kell húzni egy vonalat, hogy eddig és nem tovább, amivel a vendég is meg lesz elégedve és a főnököm is. Rengeteg ötletem lett volna még pl.: Kötélhágcsó, egy harmadik árboc, lépcsők, korlátok, megfigyelőkosár az árbocra, mentőcsónak, orrvitorla… stb.
Nézzünk néhány megoldást. A faragásról csak annyit, hogy itt is egy szögletes tortát töltöttem és abból faragtam ki. A burkolást két lépcsőben végeztem. Először oldalról körbe, majd a tetejét külön.
A korlátok:
Ehhez egy egyszerű tragantot készítettem 100 ml lefőtt zselatin és 1000 g porcukor összegyúrva. Gyúrható lesz, mint a marcipán viszont nagyon gyorsan szárad. Ezt kinyújtottam kivágtam a korlát tartóoszlopait majd száradás után a helyükre ragasztottam. A korlát felsőrészéhez papírsablont készítetem a behelyezett oszlopok alapján, így pontosan akkorát tudtam kivágni, száradás után a helyére ragasztottam egy kis glazúrral.
Az árbocok:
Itt nagyon fontos a stabilitás. Nehéz lenne olyan ehető anyagot találni, amivel úgy meg lehet oldani, hogy egyben maradjon mire hazaér vele a vendég. Jelen esetben a 18. kerületből Dunaharasztira vitte a vevő. Muszáj volt csalni egy kicsit, sajnos. Nekem sokkal egyszerűbb lett volna ezeket is cukorból elkészíteni, de félő, hogy az szállítás közben összetörik. Tehát néhány koktélszívószálat egymásba dugdostam, és megtöltöttem csokoládéval, hogy jobb tartása legyen. Majd ezeket leburkoltam marcipánnal, a kereszt rudakat pedig rögzítettem cérnával, amit egy kis csokoládéval eltakartam.
Az árbocok rögzítése a tortában:
Hasonló megoldást választottam, mint amikor az emeletes tortákat egymásra pakoljuk. Egy hosszú kiszúróval lyukakat fúrtam a tortába az árbocok helyén kb. 2,5 cm átmérőjüt. Majd ezeket a lyukakat feltöltöttem olvasztott csokoládéval, beleállítottam az árbocokat hogy belekössenek. Így stabilan álltak, nem voltak törékenyek, viszont a magasságuk miatt volt egy kilengésük. Ezt szintén cérnával oldottam meg, egymáshoz kötöttem a két árbocot, valamint a hajó oldalához is kikötöztem. Hogy miért nem készítettem el mindjárt fából? Mert nem volt kéznél.
A vitorlák:
Nincs kiábrándítóbb, mint egy kidolgozott hajótorta papírvitorlákkal. Ezt semmiképpen sem szerettem volna. A bevett szokás, hogy tragantból elkészítjük, kinyújtjuk, kivágjuk, megformázva szárítjuk, majd megfestjük és felragasztjuk az árbocra. Ehhez nagyon vékony és törékeny tragantot kell készítenünk, és úgy egy napig szárítanunk. Pontosan erre készültem én is, de nekem szerencsém volt. Találtam egy úgy nevezett cukorlapot, ami ugyanazzal a rendeltetéssel készült, mint az ostyalap. Tulajdon képen ez egy papírvékony cukortészta előre legyártva, két fólia között tárolva. A lényege, hogyha leveszem róla a fóliát, akkor még meg tudom hajlítani, formázni aztán nagyon gyorsan keményre szárad. Ezt a tulajdonságát használtam ki, hogy elkészítsem belőle a vitorlákat.
A marcipánfigurák:
Természetesen ilyen magas figurák nem állnak meg csak úgy a talpukon. Mindkét lábukban hurkapálcika van, és bele vannak szúrva a hajóba. A többi mind gyurmamunka és türelemjáték. Itt is csak az idő és a fantázia szabhat határt. A kaptány féllábú, sajnos ez a képen a korlát miatt nem nagyon látszik, valamint az egyik keze kampó. A másik figuránál az volt a vendég kérése, hogy legyen szemkötője.
Sajnos a vendég nem érkezett meg, mielőtt én eljöttem, így nem láthattam a reakcióját. Nektek hogy tetszik?
A tortához felhasznált marcipán elkészítéséről, receptvideó megtekinthető:
