Nagykanizsa II. Tortafesztivál, az egyik zsűri szemével

Egy hosszú utazásra a legtöbben könyvet vagy zenét, illetve, ma már filmet visznek magukkal, én tollat és papírt vittem.

„Szeretek utazni. Három óra buszozás feltöltést ad. Egy hosszú nyugodt elmélkedés jól tud esni, a munka és a gyermeknevelés rutinja mellett. Még nem értünk ki a városból, de olyan kerületeken halad át melyekben évek óta nem jártam, és azóta érdekes változásokon esett át. Mégis mindenhová köt valamilyen emlék (munkahelyek, iskolák, régi randevúk helyszínei). Kiértünk a városból, végre egy kis zöldterület… legelésző lovak. Kinőttem abból, hogy „Anyu nézd!!”, de még mindig mosolyt csalnak az arcomra. Köd van. Az út menti fák látszanak majd mögöttük a rejtélyes semmiség. Az egész nyugalmat áraszt, néha ugyan megtöri egy –egy óriásplakát. Az előbbi például egy autósiskolát hirdetett, és valami vércsigát ábrázolt. Tudom, hogy keveset szoktam írni. Sokan mondták már, hogy többen látogatnák az oldalam, ha olvasmányosabb lenne. Általában mire le tudok ülni a gép elé, már ki vagyok facsarva. A legtöbbször csak feldobok egy képet azzal, hogy majd később hozzáírok valamit. Ez az esetek 30 %-ban meg is történik. Zsűrizni fogom a versenyt, közben pedig tartok egy kis csokoládé bemutatót”

Megérkezve gyors ismerkedés után, már kaptuk is az első adag süteményt. Félrevonultunk két másik zsűritaggal és megkezdtük az elemzést. Megbecsülni is nehéz, hogy mennyit kóstoltunk végig. Majdnem negyven versenyző volt, és mindenki több sütivel is készült. Van, aki csak három félét hozott, de volt, aki egy tucatot. Szóval sok volt. Persze ilyenkor nem, önfeledt habzsolásra kell gondolni. Aprólékosan szétszedtük és elemeztük. Vizsgáltuk az összhatást, a piskóta és a krém állagát és egyensúlyát, a felhasznált alapanyagok minőségét. Nem szerettük a műanyagokkal készült darabokat (sütőpór, vaníliás cukor, növényi tejszín, margarin, ételszínezék, aromák…stb). Díjaztuk viszont, az egyéni,eredeti ötleteket(ezek a sütik el is fogytak mindig a tálcáról). Gratulálok mindenkinek, aki bele, mert vágni a reform és, vagy paleo gasztronómiába. A díszítésbe nem mindenki ment bele, voltak, viszont akik mindent feláldoztak a díszítés oltárán, és megfeledkeztek arról, hogy ezt majd meg is fogja enni valaki. Had adjak néhány tanácsot a következő alaklomra. Néha a mennyiség a minőség rovására mehet. Volt olyan induló, aki elindult tíz süteménnyel, amelyből három kiemelkedő volt a többi viszont kevésbé. A kevésbé sikerülteket felesleges benevezni. Inkább koncentráljunk kevesebbre, és dolgozzuk ki alaposan. Ne reménykedjünk abban, hogy” ebből a tucat süteményből valamelyik csak jó lesz”. Maradjunk a minőségi alapanyagoknál, használjunk margarin helyett vajat, állati tejszínt, jó minőségű csokoládékat. Ha pedig habot fixálunk, ne felejtsük el, hogy csak annyira kell megállnia egy süteménynek, hogy késsel el lehessen vágni. Ne felejtsük el azt sem, hogy az alapanyagoknak meg kell adni azt ami, jár. Ha tisztelettel bánunk „velük” akkor meg is fogják hálálni. Ez úton is szeretnék gratulálni a süteményekhez, mert összességében jól sikerültek, és találkoztam jó ötletekkel.

Közben tartottam egy kis csokoládé bemutatót, temperálás díszkészítés ilyesmi.

Következtek a díszmunkák és torták. Nagyon sok szépet láttunk, és voltak még mások is. A zsűrizés lényege ilyenkor, hogy a hibákat keressük. Figyeljük az egyéni ötletet, az esztétikát, a felhasznált anyagok minőségét és, hogy megfelelően bántak-e vele. Itt sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy élelmiszerrel dolgozunk, és a kész műnek nem csak szépnek, hanem gusztusosnak is kell lennie. Kerüljük a nem élelmiszerhatású színezőanyagokat. Az ételfestékekkel óvatosan bánjunk, kerüljük az ecsetnyomokat. Burkoláskor, legjobb, ha nem a túlfehérített anyagokat válasszuk, jobb, ha inkább a marcipánhoz nyúlunk. Nagyon vigyázzunk az ujjnyomokra, sérülésekre a tortán. Sajnos majdnem minden munkában találtunk körömnyomokat. Ne tegyük túl magasra a mércét, ha versenyzünk. Ne ilyenkor kísérletezzünk, hanem mutassuk a legjobb oldalunkat. Azzal álljunk elő, amiben a legjobbnak érezzük magunkat (Kísérletezni akkor kell, amikor ingyen készítünk tortát a családnak). Készüljünk úgy, hogy a dísztorta, órákig fog kinn állni az asztalon. Nem lehet kifogás, hogy összeesett mire ideért a zsűri. Nem kértem mindenkitől, hogy vágja fel. Viszont amiket kóstoltam azokból elenyésző volt, ami csalódást okozott, a többség fergetegesen jól sikerült. Ezekhez külön is gratulálok. Még egy utolsó tanács a disz munkákhoz. Tessék térben gondolkodni, három dimenzióban. Manapság a magas artisztikai munkák vannak divatban.

Végezetül szeretném mindenkinek megköszönni a részvételt. Sajnos nem tudtam megvárni a díjátadót, mert el kellett érnem az utolsó buszt. Gratulálok a győzteseknek, és mindenki másnak is. Remélem jövőre is találkozunk.

Beszámoló a dobostorta készítő tanfolyamról

Lezajlott egy újabb teltházas este, a Miele főzőiskoában. Ezúttal a valódi dobostortát készítettük el.

 








Igyekeztünk minél jobban előkészíteni a terepet, mire megérkeznek a vendégek. Ezért az olyan unalmas részeket, mint az anyagok kimérése, előre elvégeztük. Valamint egy kis harapnivalóval is készültünk. Sütöttünk igazi puffancsot, házi húspogácsát és megpakoltuk mindenféle finomsággal. 

 

A doboslapok kikenéséhez használtunk egy segédeszközt, hogy gyorsabban 
haladjunk. Hoztam néhány darab 1 cm magas drótgyűrűt. Ebben kentük ki a lapokat, hogy egyformák legyenek.

 










Gyorsan pörögtek az események, lesütöttünk 60 db piskótalapot, és máris elkezdtük lefőzni a krémet. A torta töltéséhez segítségül vettünk egy sütőkarikát, így egyenletesebb lett a végeredmény. Amíg a betöltött torták pihentek a hűtőben, leültünk hamburgerezni és kibontottunk pár üveg bort is.

 











Sokan már régi ismerősök voltak. Valaki már annyiszor járt nálunk, hogy ajándékba kapta ezt az estét. Otthonos családias hangulatban telt a munka. 

Hátra volt még a dobos tetők áthúzása. Mindenkit óvatosságra intek, aki otthon nekilát, mert komoly égési sérüléseket okozhat a forró cukor. Készítettünk hajlított tetőket is, így különböző féle képen díszíthettük a tortákat.

Remek kis csapat jött össze ismét. Megint született néhány új barátság.

Az aktuális tanfolyamok ide kattintva tekinthetők meg.

Beszámoló, a kétnapos figurálistorta készítő tanfolyamról.

 








Sokan eljöttek, hogy katicát készítsenek csoki tortából. Mindent az alapoktól készítettünk, ezért volt szükség a két napra.

Elsőként mindenki lefőzte magának a párizsikrémjét, ami a csoki krém alapja volt. Ezek után sütött magának mindenki egy hagyományos piskótát, ezt 6 tojásból készítettük, kakaós változatban, természetesen sütőpor nélkül. Ebből lapokat kentünk. Míg kihűltek az eddig elkészítettek, addig mindenki gyúrt magának egy adag cukortésztát, aminek háromszoros marcipán volt az alapja. 

Valamint tragantból elkészítettük a katicák szarvacskáit, hiszen ezeket ki kell szárítani. Ezek után elkészítettük a csoki krémet, és betöltöttük a piskótalapokat. Rövid hűtés után, kifaragtuk a bogarakat. Ez történt az első este. Mindenki sokat dolgozott, de remekül haladtunk.

 

Másnap már egy összebarátkozott csapat tért vissza, és nekiláttunk a tortakészítés izgalmasabb részének. A marcipán megszínezését magamra vállaltam. Így már csak a burkolás a díszítés, és a borkóstolás maradt hátra.

Végül mindenkiből kijött a kreativitás, és különböző torták is születtek. Sokat dolgoztak a jelentkezők, és mindenkire nagyon büszke vagyok, remek munkát végeztek. Te bevállalnád? 

 

A jelenleg aktuális tanfolyamok, megtekinthetők ide kattintva.

Az első Zilatortaforma tanfolyam

Felkérést kaptam, hogy tartsam meg az első zilatortaforma tanfolyamot. A szigetmonostori Rosinante fogadóban került megrendezésre, a hétvégén. A tulajdonosok nagyon kedvesek és közvetlenek. Külön kérték, hogy feleségemmel és két gyermekemmel együtt érkezzem. Kaptunk egy négyágyas szobát, hiszen a program kétnapos volt. A rendezvény amolyan élményvacsora, illetve élményebéd jellegű.

Családias hangulatú, fogadóban találtuk magunkat. Az előtéren és a játékszobán látszott, hogy az idő, rendezte be. Bármerre néztünk találtunk valami kedves kis dolgot, érdekes tárgyakat. Minden négyzetméter mesélni tudott volna. Sajnos én nem tudtam mindent alaposan szemügyre venni, igyekeztem kihasználni minden időt a felkészülésre.

Kissé átrendeztem a Finománia élménykonyhájának mobilpultjait. Valamint igénybe vettem a személyzet és a szakácsok segítségét, hiszen azt se tudtam mit hol keressek. Nagyon kedvesek voltak.
Egy finom ebéd után elkezdtük a munkát. A tizenegy jelentkezővel, végigvettük a menüt, illetve a teendőket. A vacsorához el kellett készítenünk az előételt és a desszertet. Természetesen mindent a zilatortaformában.

Az előétel enyhén hagymás, sós piskóta volt. Vegyes zöldségekkel töltve. A tetejét habosított, enyhén fokhagymás tejföllel, díszítettük. Egy kis extra díszként, parmezánchipset készítettünk, és olivabogyót is használtunk. Az egészet pedig rukkolaágyon tálaltuk.

Desszertként, újraértelmezett Rákóczi túróst készítettünk. Ehhez sütöttünk piskótát, és linzert. A túrós rész alkotta a torta üregét, amit sárgabarack darabokkal és házi baracklekvárral töltöttünk meg. Végül rásütöttük a tojáshabot, és mint az eredeti Rákóczi, ez is forrón szeletelhető volt.

Ezen kívül betöltöttünk még egy epres és egy joghurtos kockát, a vasárnapi tányérdesszertek alapjául, hiszen ezeket egy éjszakán át fagyasztani kellett.

A fennmaradó időben pedig mindenki megtanulhatott, csokoládét temperálni, és egy elegáns hajlított csokoládédíszt készíteni. Mindenki sokat dolgozott és nagyon ügyes volt, ezúton is szeretnék gratulálni nekik.

 Közös vacsorával zártuk a programot, amit a szakácsok kiegészítettek, még két jólsikerült fogással.

A vasárnap kicsit játékosabban telt. Díszeket készítettünk, amikből tányérdesszert variációkat tálaltunk. Az ehető díszek, egyszerűen elkészíthetőek, elegánsak és látványosak voltak. Készítettünk plezírt, narancskaramellt, képviselődíszt. Így egy picit mindenki átmehetett gyerekbe.

Belementünk egy picit a csokoládéfújás rejtelmeibe, és némi friss gyümölcsöt is használtunk.

A két napos programot egy közös ebéddel zártuk. Kielemeztük a hétvégét, és meghallgattuk egymás ötleteit a formával kapcsolatban.

Távozás előtt még elmentünk sétálni a környéken a kis családommal. Megnéztük a Dunát, a kislányaim pedig mindenféle állatnyomokra vadásztak. Nagyon szép festői környezetben jártunk. Mi valószínűleg még visszatérünk ide pihenni.